Prvi pomen naselja Miletić potiče iz 1633. godine, kada je ovo naselje (zapisano kao Meritić), sa susednom pustarom Šara, dato u posed Kovač Miklošu. Godine 1650. naselje je zapisano sa imenom Militić i plaćalo je 16 forinti dažbina Kaločkoj nadbiskupiji. Iste godine Militić je zabeležen u posedu trojice mađarskih vlastelina, a 1660. g. nalazio se u posedu porodice Bori. Godine 1676. Militić je bio naseljen, a njegovi žitelji odbili su da plate dažbine zakupniku poreza Kaločke nadbiskupije, zbog čega je on protestovao kod somborskog kadije.
Neposredno po odlasku Turaka iz Bačke, naselje je zapisano sa imenom Nađ Militić, a u njemu je bilo 60 kuća, koje su imale prinose od 220 kablovа žita, sa 24 grla odrasle vučne marve. Početkom devedesetih godina XVII veka Militić je zapisan kao nadbiskupsko dobro. Selo je ubrzo raseljeno, a Militić (zapisan imenom Miličić) je postao pustara, koja se između 1702. i 1745. g. nalazila u posedu somborskih graničara. Prilikom elibertacije Sombora, pustara Militić (Miličić), osim jednog manjeg dela, gde je nastalo salaško naselje Milčići, nije ostala u posedu Somboraca.
Na pustaru, kojoj je priključen i veći deo susednog Đurđina, naseljene su između 1748. i 1752. g. plemićke bunjevačke i mađarske porodice, pa je novo komorsko naselje nazvano Nemeš Militič (Plemeniti Militić) ili „Lemeš“ u svakodnevnom izgovoru njegovih stanovnika.
Godine 1767. ovde je živelo 1.273, a 1799. g. 2.060 stanovnika, koji su gajili pšenicu, kukuruz i kudelju, te držali vinograde. Crkva Rođenja Blažene device Marije sagrađena je 1752. godine, a ubrzo je proradila i prva škola.
Prema podacima iz 1805. g. atar sela prostirao se na 15.274 stara jutra (staro jutro je zahvatalo 2.000 kvadratnih hvati). Te godine u selu je živelo više desetina plemićkih porodica, sa prezimenima: Alaga, Alfeldi, Bagi, Bajči, Barašević, Berko, Burza, Cintula, Černjuš, Doža, Hajnal, Horvat, Ivanić, Ivanković, Kaić, Kanjo, Klinoski, Knezi, Kočiš, Kormendi, Kunsabo, Lacko, Litvai, Mandić, Marković, Maćuš, Molnar, Nađ, Odri, Pal, Pijuković, Radič, Tar, Vidaković, Vujević i Zorad.
Broj stanovnika je rastao, pa je 1900. g. u selu živelo 3.511, a 1931. g. 4.155 stanovnika (2.318 Mađara, 1.554 Bunjevca, 217 Nemaca i 26 ostalih). Sve do kraja pedesetih godina 20. veka u selu je postojala i radila Lemeška banja.
Od 1925. g. selo je dobilo današnji naziv – Svetozar Miletić. Posle II svetskog rata ovde nije bilo kolonizacije, pa je sastav stanovništva (osim raseljenih Nemaca) ostao skoro nepromenjen.
Prema podacima popisa iz 2011. g. u Svetozaru Miletiću je živelo 2.746, a 2022. godine ovde su popisana 2.162 stanovnika.
Milan Stepanović
7 Komentara
Marika Stocker Csernus
Ima li ovaj text na mađarskom jeziku?
Ja sam iz Miletića, mađarica. Ne razumem sve na srbskom jeziku.
Hvala unapred.
Pozdrav iz Švajcarske
Marika Stocker
Edit Korai

TÖRTÉNELEM, A MÚLT HORIZONTJAI
LEMEŠ (SVETOZAR MILETIC)
2019.04.07.
Miletić település első említése 1633-ból származik, amikor ezt a települést (Meritić néven jegyezték fel) a szomszédos Šara pusztasággal együtt Mikloš Kovačnak adományozták. 1650-ben a települést Militić néven jegyezték be, és 16 forint adót fizetett a Kalokai Érsekségnek. Ugyanebben az évben Militićet három magyar földesúr birtokában jegyezték fel, 1660-ban pedig a Bori család birtokába került. 1676-ban Militić lakott volt, és lakói nem voltak hajlandók adót fizetni a Kaločkai érsekség adóbérlőjének, ezért tiltakozott a zombori kádinál.
Közvetlenül a törökök bácskai távozása után a települést Nađ Militić néven jegyezték be, és 60 ház volt benne, amelyek 220 káblé gabonatermést és 24 fej felnőtt marvát adtak. A 17. század kilencvenes éveinek elején Militićet érseki birtokként jegyezték be. A falut hamarosan kitelepítették, és Militić (Miličić néven nyilvántartva) pusztasággá vált, amely 1702 és 1745 között a zombori határőrség birtokában volt. Zombor felszabadítása során Militić (Miličić) pusztaság, egy kis rész kivételével, ahol a salaškai Milčići települést alapították, nem maradt a zomboriak birtokában. 
Pustara Miličić (a térképen 1746-ból), ahol néhány évvel később Nemeš Militič falut alapították.
1748 és 1752 között nemes bunyevác és magyar családok telepedtek le a pusztaságon, amelyhez a szomszédos Đurđin nagy része is csatolódott, ezért az új komori települést Nemeš Militičnek (Nemes Militic) vagy a lakosok köznapi kiejtésében “Lemeš”-nek hívták.
1767-ben 1273-an, 1799-ben pedig 2060-an éltek itt, akik búzát, kukoricát és kendert termesztettek, valamint szőlőt tartottak fenn. A Boldogságos Szűz Mária születésének temploma 1752-ben épült, és hamarosan megnyílt az első iskola is.

Nemeš Militič a 18. század végi térképen és a falu pecsétje 1819-ből.
Az 1805-ös adatok szerint a falu területe 15 274 régi holdat (egy régi hold 2000 négyzetmétert) borított. Abban az évben több tucat nemesi család élt a községben, a következő vezetéknevekkel: Alaga, Alfeldi, Bagi, Bajči, Barašević, Berko, Burza, Cintula, Černjuš, Doža, Hajnal, Horvat, Ivanić, Ivanković, Kaić, Kanjo, Klinoski, Knezi, Kočiš, Libo, Kormendi, Klinoski, Knezi, Kočiš, Libo, Kormendi, Maćuš, Molnar, Nađ, Odri, Pal, Pijuković, Radič, Tar, Vidaković, Vujević és Zorad.

A falu területe 1805-ben.
A lakosok száma növekedett, így 1900-ban 3511 lakosa volt a falunak, 1931-ben pedig 4155 lakosa (2318 magyar, 1554 bunyevác, 217 német és 26 egyéb). A 20. század ötvenes éveinek végéig létezett és működött a Lemeška fürdő a faluban.

A falu a térképen 1870 körül.



Nemes Militic a 20. század elején
1925-től a falu megkapta jelenlegi nevét – Svetozar Miletić. A második világháború után nem volt itt gyarmatosítás, így a lakosság összetétele (a kitelepített németek kivételével) szinte változatlan maradt.

A Boldogságos Szűz Mária temploma ma
A 2011-es népszámlálás szerint Svetozar Miletićben 2746 lakos élt.
Milan Stepanović
FacebookTwitterLinkedInWhatsAppViberLink másolása
A tartalom letöltése erről az oldalról csak a forrás, a név és a szerző egyértelmű feltüntetésével, valamint a szöveg letöltésének konkrét oldalára mutató linkkel engedélyezett. A szöveg semmilyen módon nem módosítható, és kereskedelmi célú felhasználása sem megengedett.
LemešNemeš MilitićSvetozar Miletić (falu)
Értékeld a történetet:
 (28 szavazat, átlag: 4,82 az 5-ből)
Milan Stepanović5 hozzászólás
5 HOZZÁSZÓLÁS

MARIKA STOCKER CSERNUS
2019.10.20. 12:50-KOR
VÁLASZ
Elérhető ez a szöveg magyarul is?
Miletićből származom, magyar vagyok. Nem értek mindent szerbül.
Előre is köszönöm.
Üdvözlet Svájcból
Marika Stocker
VÁLASZ MARIKA STOCKER CSERNUSOTKAŽI-NAK
Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.
Név*

E-mail cím*

Hozzászólás

MILAN STEPANOVIC
2019.10.20. 13:25
VÁLASZ
Sajnos nem tudok magyarul, de remélem, valaki lefordítja Önnek. Üdvözlet!

LITTVAY LÁSZLÓ
2024.08.21. 13:09
VÁLASZ
Amit először is írnak, azt mindig annak a nemzetnek a nyelvén írják, amelyik az adott területet uralta. A vezetéknevet és a keresztnevet pedig mindig nyelvtanilag, azaz az emberek anyanyelvén írják. Ez a szabály az aktuális politikai vagy földrajzi helyzettől függetlenül.

MILAN STEPANOVIĆ
2024.08.22. 05:12
VÁLASZ
A szerb nyelv helyesírása, amelyben cikkeket írok, pontosan ezt az írásmódot követeli meg, amelyet alkalmaznak.

MARIKA ORBANIĆ, ALAGA SZÜLETETT
2025.02.27. 20:51
VÁLASZ
Köszönöm mindenkinek, aki ilyen szépen leírt mindent. Apai ágon az Alaga, anyai ágon pedig a Körmendy klánból származom. Nős vagyok, Rovinjban élek, három gyermekem és két unokám van. Amelyek már nem az én vezetékneveim, hanem apai ágon az Orbanić. Szeretném felvenni veled a kapcsolatot, mert minél idősebb leszek, annál többet jelent nekem Miletić vagy Lemeš.
Milan Stepanović
Köszönöm az erőfeszítésedet.
Milan Stepanović
Na žalost, ja ne znam mađarski, ali se nadam da će Vam neko prevesti. Pozdrav!
Littvay László
Ono sto je napisano,-kao prvo uvek se pise na jeziku tog naroda koja je dominirala na tom podrucju. A prezime i ime uvek se pise gramaticki to jest na maternjom jeziku naroda To je pravilo bez obzira momentalnog politickog ili geografskog stanja
Milan Stepanović
Pravopis srpskog jezika, na kome pišem priloge, nalaže upravo ovakav način pisanja kakav je i primenjen.
Marika Orbanić rodj. Alaga
Zahvaljujem onome tko je tako lijepo sve napisao ja sam po ocu plem Alaga a po majci plem Körmendy. Udana sam i živim u Rovinju imam troje djece i 2 unuka. Koji više nisu moga prezimena nego po ocu Orbanić. Željela bih imati sa vama kontakt jer što sam starija to mi više znači Miletić ili Lemeš. Lijepi pozdrav